Gálvölgyi János nyugdíja a mai napig teljes rejtély magának a művésznek is, mivel az anyagi ügyeket évtizedeken át a felesége intézte.
Bár sokan találgatnak az összegekről, Gálvölgyi János nyugdíja még a színművész előtt sem ismert pontosan.
A Kossuth-díjas színművész nemrég a Neshama TV YouTube-csatornáján, az Én és a pénz című műsorban beszélt teljesen nyíltan a család anyagi helyzetéről és a múltbéli nehézségekről. A beszélgetésből kiderült, hogy a számlákat, a kötelező gépjármű-biztosítást és az egyéb mindennapi pénzügyeket mindig is a felesége, Jutka tartotta kézben. A családi kasszát gondosan kezelő Judit asszony sajnos idén nyáron, 81 éves korában elhunyt. Emiatt a népszerű színművésznek most az önálló pénzkezelés eddig ismeretlen, gyakorlati kihívásaival is szembe kell néznie a mindennapok során.
A művész pályafutásának és magánéletének legfontosabb pénzügyi állomásai:
- Korai nyugdíjazás: Gálvölgyi mindössze 45 évesen, 25 év színpadi munka után ment szakmai nyugdíjba. Erre a Madách Színház akkori igazgatója, Kerényi Imre beszélte rá, mert így az előadásonkénti gázsival sokkal többet tudott keresni, mint a korábbi fix.
- Nehéz időszakok: Felidézte, hogy akadt olyan karácsony, amikor mindössze kétezer forintjuk maradt az ünnepekre. Olyan szilveszter is, amikor egyetlen este alatt hat-hét fellépést vállalt vidéken, hogy biztosítsa a család megélhetését.
- Rodolfo segítsége: Első közös lakásuk megszerzésében Gálvölgyi apósa, a híres bűvész, Rodolfo segített, aki kivásárolta a többi örökös tulajdonrészét. Bár a színész eleinte büszkeségből vonakodott elfogadni ezt a segítséget, utólag elismeri, hogy hatalmas lökést adott az indulásukhoz.
- Kezdeti gázsik: Pályája elején, a Ki mit tud? után a Kamara Varietében még 25 forintot kapott fellépésenként. Később 130 forintos gázsiért is járt játszani, amit teljes egészében a szüleinek adott oda támogatásként. A főiskola után a Thália Színházban 1800 forint volt az első fizetése, amiből még a katonaadót is levonták.
A 78 éves művész a mai napig aktív és vállal fellépéseket. Amikor felkérik egy munkára, egyszerűen megkérdezi a szervezőket, hogy mennyit tudnak fizetni. Amennyiben az ajánlat megfelelő számára, szívesen elvállalja a feladatot.
A szerkesztőségünk nevében ezúton is jó egészséget, töretlen alkotókedvet és sok örömet kívánunk a Művész Úrnak a mindennapokban. Bízunk benne, hogy még nagyon sokáig láthatjuk őt a színpadon, és még számtalan emlékezetes pillanattal ajándékozza meg a közönséget.
